Egyik délután feltette a Főorvos Apukámnak a kérdést, hajlandó lenne egy újfajta biopszia vizsgálaton részt venni? Tudtuk, hogy ez mindenképp meg fog történni, de most lehetőség lenne egy kíméletesebb módszerre ami Budapesten egy nemzetközi konferencia keretein belül történne. Persze hangsúlyozták a név és arctalanságot, ami Apukám számára igazán lényegtelen volt. Próbálta poénként értelmezni a helyzetet, vagyis, hogy legalább híres lesz. Természetesen igent mondott, így ismét izgatottan vártuk a nagy napot. Mert hiába tudtuk, hogy azért a biopszia nem egy veszélyes vizsgálat, de mivel altatásban végzik, mégis benne van az emberben a félsz. Meg azért csak 200 km-re lesz az otthonától, nem lehetek mellette, ott lesz egyedül a nagy idegenben. Mert azért ezt a kórházat már belakta, összeismerkedett emberekkel, tudja mit hol lehet és érdemes venni. Van tv, a kórház is nagyon modern , tiszta és a kórterem is kényelmes.

   A félelmem nem is volt alaptalan, mert bizony már a másnapi telefonálásunk alkalmával hallottam a hangján, hogy valami nem stimmel. És igazam volt. Sajnos az ottani körülmények eléggé elmaradtak az ittenitől. Folyosó végi közös mosdó, lélektelen személyzet, és még sok apró dolog, ami igazából nem nagy baj, csak összehasonlítva az itt megszokott állapottal tűnik rossznak. De másnap átvitték a Honvéd kórházba, ami már sokkal színvonalasabb volt, így ő is megnyugodott.

  Szeptember 15-én a vizsgálat rendben zajlott, csak az utána következő várakozás volt újra nehéz. Nem lehetett tudni, mikor hozzák vissza. Mivel ott sem csináltak napokig semmit, így már azon gondolkodott, hogyan tudna hazaszökni. Még szerencse, hogy a cső és a zacsi visszatartó erő volt, mert ha az nincs rajta, tuti, hogy felszállt volna az első vonatra, és hazajön. Nem tudom, hogy tervben volt-e, vagy csak ő sorozatos kérése miatt döntöttek úgy, hogy újra megpróbálják a cső beültetést. Szerencsére most sikerrel jártak, így már csak pár napig kellett elviselnie az oldalán lógó zacsit, és végre megszabadult tőle. Nagy volt az öröm, főleg mikor visszahozták, és közölték, hamarosan hazamehet.